Sok tizenéves lány álmai között szerepel a
modellszakma, szeretnének befutott, menő modellek lenni, ám csupán e szakma
felszínes csillogását látják, a mögötte rejlő kemény munkát nem.
Ahogy Díner Tamás fotóművész fogalmazott egy interjúban: „Minden modell sztárságra
vágyik. Szeretnének Cindy Crawfordok vagy Claudia Schifferek lenni, és ez így
van jól.” Kicsit szétnézve az interneten egykettőre minimum
hetven-nyolcvan itthoni modellügynökséget és legalább ugyanennyi fotóstúdiót
lelhetünk. Az irodák egy része regisztrációs díj ellenében végzi
szolgáltatásait. Olyan is akad, amelyik akár 20 ezer forintot kér fél évre
attól a hölgytől, aki a kifutó hírnevére vágyik.
Olyan kamuirodák, és társaságok is vannak, amelyek csak ezekből a díjakból élnek. Ezek vagy nem közvetítenek ki
egyetlen náluk próbálkozó jelöltet sem, vagy mindezt olyan feltételekkel
teszik, amelyek erkölcsi szempontból igencsak megkérdőjelezhetőek. Sok esetben
a tagdíj befizetés, és hónapokig tartó várakozás után aktfotózásra és erotikus
felvételekhez való pózolásra kérik fel a lányokat annak ellenére, hogy a velük
aláíratott szerződés mindezt „természetesen” kizárta.
Elutasító magatartás esetén gyakori, hogy a lányokkal azt közli az ügynökség, hogy akkor ne is
számítsanak több megkeresésre. Külföldön ez úgy működik, hogy ha van is
regisztrációs díj, azt a cég a modell bevételeiből, részletekben vonja le, ha
pedig nem sikerül munkát adnia egy adott időn belül, az ügynökség visszatéríti
a befizetett pénz nagyjából kilencven százalékát.
Kovács Rhewa Andrea